Hoi!


Nemrég keltem... nem jól. Dögölj meg! :D
A nap gyakorlatilag a feleslegesen felejthető kategóriát erősítve áll a szürkeség tökéletes futószalagján. A vágás felbaszott, a város értelmetlen volt, az alvás mentséget nem hozott. Most már álmomban is csak a fulladozó utolsó kapálózásaira jellemző eseményeket hozza, ha udvarolni kezdek egy nőnek...gyönyörű és inspiráló jövőkép...
Komolyan kezdek reménykedni a világvégén- ami amúgyis csak szemlélet és dimenzióváltás lesz- hogy 21én bekövetkezik mert akkor épp Kóóbiéknál leszek tanyapartyn, Láden apó háziborát vedelve és chilis babot nyomatva a régi jó barátaimmal röhögve...egymagamban a fényképezőgépemmel. És nem fog érdekelni mit hoz a jövő...mert lassan gépiesen asszimilálódom, miközben a belső univerzumom lassan eltépi a határokat... és nem marad más csak a kaotikus örökmozgó métely-éter!

Hobbit premiervetítésre tuti elmegyek még akkoris ha el kell adnom valamelyik szervem, már csak ez mozgat... mert belsőséges élményeim nincsenek...nincs ami..aki kihozza belőlem.

Egyre gyakoribbak az esetek, amikor valami régi zenét hallgatva, régi fényképeket nézve vissza akarok menekülni a középiskolás életembe. Pedig az egyetemet is imádom...de valahogy akkor talán egy kis időre még önmagam voltam... azóta én nem változtam, csak a körülmények és nekem a körülményekre kell reagálnom, így látszik mintha megváltoztam volna... sebaj. előbb utóbb feldereng a fény... vagy a magány egén, vagy egy kedves hölgy szemében. igazából már nemtudom akarok e dönteni e kettő között, remélni már nem remélek!


-Out-

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.