Hoi!


Odakünn süt már a nap. Ólálkodik a Tavasz a kertek alatt.
Csodákat zeng előre a világ Nekem. Mosolyogj hát Te is velem.

Egész jó irányban ténfereg kis életem vonata. Bár lusta vagyok még mindig, bár csóró vagyok még mindig.

Lassan egy hete élek boldogan életem leghosszabb kapcsolatában. Van egy nemsokára fél éves unokaöcsém, akire nővérem méltán lehet büszke. Jó érzés végignézni a világon.

Sok ismerőst hagytam magam mögött az évek során. Sorra romlanak a kapcsolatok, melyeket kialakítottam. Mégis hiszek még bennük, várom a csodát, mely nem lehetetlen. Ahhoz hogy mindenki magára találjon csak tippeket adhatok. Világot nem váltok. Hiányzik a sok barát...akár az elmúlt 4évből...akár a középsulis éveimből. De a karjaim még mindig nyitva állnak. Füleim a szavaikra rátalálnak. Ha ők sem restek, én ittvagyok...


Mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.